Reggel nyolckor keltünk, hogy a 9:05-ös buszt elérjük - ami természetesen késett -, mely Salgótarjánba vitt minket. Először mikor leszálltunk a buszról megnéztük az Ártatlanul meggyilkoltak emlékét majd elindultunk a Bányamúzeumba.

Az Ártatlanul meggyilkoltak emlékműve Salgótarjánban

A múzeum előtt két csapatra bontottak minket, az első lement a bányába, a második pedig körbejárta a múzeumot. Az Izomlányok a második csapatba került, így Rausch tanár úrral és Varga tanár úrral megnéztük a kiállított tárgyakat egy idegenvezető segítségével. Miután végeztünk, átkerültünk egy másik idegenvezetőhöz, aki mint kiderült, nem teljesen magyar. Ezzel talán megmagyarázható az "ugyebár és "úgymond" mániája (18 ugyebár/perc; min. 3 ugyebár/mondat), bár kissé furcsán hangzott pesti fülemnek a következő mondat: Ugyebár úgymond Pityu végezte frontvájást.

Kiállítás a Bányamúzeumban

Nagyjából egy óra alatt úgymond kiértünk ugyebár a bányából és elindultunk a Kálváriára. Oda +/- 168 lépcső vezetett fel, plusz egy kis emelkedő. Kicsit elfáradtunk, de csak ezután jött a java.

Salgótarján képe a Kálváriáról

Utunk a Karancsi kilátóba vezetett, és bár Rausch tanár úr előző nap felkészített minket, hogy az első túránál megterhelőbb lesz ez, de nem gondoltuk volna, hogy egy közel 90°-os terepen kell felfele - majd persze lefele - mennünk órákon keresztül. Persze a látványért megérte, a kilátó gyönyörű volt, és az is igaz, hogy a 722 méteres magasság után még vagy 100 lépcsőfokot meg kellett tenni, hogy teljesen felérjünk 742 méter magasra, de teljesen megérte. A kilátó tetején az orkán erejű széltől majd' leszakadt a fejünk, halálfélelmünk is volt, de boldogok voltunk, hogy ilyen magasra feljutottunk.

Leveles zuzmó

Látkép a kilátóból

A nézelődés után elindultunk lefelé. Azt nem lehet állítani, hogy az út könnyebb volt, mint felfelé. A körülbelül 90°-os hegyoldalról libasorban, egymásba kapaszkodva csúsztunk, gurultunk, futottunk, estünk le.

Hét óra elmúlt, mire visszaértünk a Somosi Fogadóba. Szinte rögtön vacsorázni indultunk: az előétel erőleves volt, főételnek pedig petrezselymes krumplit kaptunk uborkával és két töltött hússal, amihez azóta se tudjuk, milyen töltelék társult.